A VLS pincében 2005-ben a DONGA HAD című kiállításomon a következőket írtam:
„A szabadszállási tanyavilágban élünk, naponta látom pusztulását.
Használati tárgyakból készítek úgy szobrokat, hogy a régi funkciójuk is felfedezhető legyen. Így tovább élnek, meg azok az emberek is, akik létrehozták, használták őket.
Téglasorozatom lényege, hogy régi, ütött kopott téglákhoz régi kovácsoltvasakat illesztek.
Összedőlt tanyák agyagrétegei alatt szoktam kutakodni.
Valaha volt disznóólak, istállók kitaposott, agyongyötört vaspántjait nagy leletként értékelem. Persze nem elég réginek lenni, fontos a használatuktól létrejött csálé formájuk is.
Látványuk, tapintásuk szinte megköveteli, hogy formázzam őket.
Munka közben nem agyalok, csak az érzéseimre hagyatkozom.
Most régi palatáblákra készíteek domborműveket.
